Zsibbasztó. Amikor a napok folyamán fel-fel tűnő apró pillanatké.pek önálló testet öltve életre kelnek, megindulnak a maguk útján, észrevétlenül hömpölyögnek közelebb és közelebb hozzám, majd egy lélegzetvételnél összefagynak egy egésszé. Értelmet nyer minden, mi eddig nem is volt fontos, vagy é.ppen csak kívülálló, értelmetlen kuszaság. Apróságok. Így rejtőzködnek.

Megálltam. Még talán el is mosolyodtam. Azon a napon már harmadszor vezetett végig az élet ugyanazon az utcákon. Éjjel, sötétben, csöndben. Még csak egy új nap kezdetén. Fáradtan. Délután, napsütésben, elnémultan. Fáradtan. Este, körülöttem rohanva. Fáradtan. Egy újabb hosszú nap.